Hel világában

Életét végig gőgben élje
A Sátánnak fölkent kevélye.

Fakóan szirma ne omoljon:
Piros virág volt pirosoljon.

Panaszra is görbülhet szája,
De rugja meg azt, aki szánja.

Komédiázzék, hogy ő elvet
Egy-egy megtagadott szerelmet.

S ha térdelve mondja imáját,
Pattanjon föl, mások ha látják.

Ha hisz és vár, remél és retten,
Kiáltsa azt, hogy ő hitetlen.

Ha szivébe kétségek szurnak,
Zengedezzen hitet az Urnak.

Sohse legyen asszony bolondja
S ha él-hal érte, meg ne mondja.

Ha futó csókra űzi ösztön,
Százszor ájuljon, esküdözzön.

Inség, betegség hogyha dulna,
Járjon-keljen, mintha vidulna.

S Halál ha cirógatja csontját,
Farsangolón járja bolondját.

Ellenségeit udvarolja,
Mintha aggodalma se volna.

Krisztus tréf

Kukula: immortal artifacts

ából se vezesse,
Akik szeretik, ne szeresse.

S ha az Élet már összemarta:
Jött a Halál, mert ő akarta.

(Sátán kevélye, szerencsétlen,
Jaj, nem igy éltem, nem igy éltem.)

“Tapasztalatai arra tanították, hogy nem jár senkinek hála rövid átutazásunkért ezen a szomorú világon, még akkor sem, ha félúton hirtelen ránk süt a nap.”

“..a boldogság rövid közjáték, az örök nyomorúság színpadán.”

princess

“…úgy kezdődött, mint egy játék-alig volt kegyetlenebb a megszokottnál.”

Arca az elszánt messzeségé!

Szépség-vert szívvel

nézek utána.

Torkomban kések,

vércsókra várva.

Az út vagyok,

felsebez futása.

Fű-álmaim

Sóhaj kaszálja.

Nézek utána.

Nem tekint hátra.

Átizzadt blúzán kirajzolódik,

s fölém borul

szíve éjszakája.

§  Nem az a baj, hogy túlságosan sok a bolond, hanem az, hogy a villámcsapás nem oda sújt, ahova kéne.

§  Nem szeretem elkötelezni magam a mennyországnak vagy a pokolnak. Láthatod, mindkét helyen vannak barátaim.

§  Mindig legyél tisztességes! Ez majd sok embernek örömet okoz, a többi pedig megdöbben.

       §  Ha az égben nem lehet káromkodni, odébbállok.

§  Honnan tudhatod, hogy öregszel? Az orvosodnak azt mondod, hiszen még nem haltál meg, erre elkezd vitatkozni veled.

§  Egyszer egy tucat barátomnak küldtem táviratot ezzel a szöveggel: “Menekülj - mindent lelepleztek”. Mindannyian azonnal eltűntek.

§  El sem tudom képzelni, hogy hogyan lehet vallásos az, akinek van egy csepp humorérzéke is.

§  Nem igazság, hogy a ráncok éppen a mosoly nyomán jelennek meg.

§  Valahányszor a többség pártján találod magad, ideje megállnod és eltöprengened.

§  A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.

“-Mégis mikor öregedtünk meg?
-Én mindig öreg voltam Ben. De tudod mit? Nem is bánom! Ha fáj valamim legalább használtam. Már nehéz felmenni a lépcsőn,de csak azért, mert sokat másztam fel rajta ahhoz a férfihoz, aki szeretett. Itt-ott van néhány ráncom, de csak azért, mert oly sokszor rámmosolygott a nap. Azért nézek ki így, mert hát ittam, és bagóztam, éltem, szerettem, táncoltam, énekeltem, és végig keféltem egy rohadt gyönyörű életet. Megöregedni nem szégyen Ben. Azt ki kell érdemelni.”

“Átkozlak, téplek, marlak szilajon,                                              

Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom…                   

 Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.”                                      

 ”Én egyre vágynék:förtelmeset zuhanni,

 s mégis élve

Semmisülni, élni, vágyni és kapni.”

“Te szakadatlan, vén gyermekség,

Úgy imádlak:

Egyebem úgy sincsen.”

  ”Az ember szomorú állat s nem mindig azt kapja a csókban, mit keres.”

“Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog a szivem.”

“Hetedhét országban
Nem találtam mását:
Szeretem szép, beteg,
Csengő kacagását,
De nagyon szeretem”

” Vad kherubok űztek ki                              “Nem szerettem
 A hazugságok édenéből.”                            Soha Náladnál senkit busongóbban,
                                                                     Vágyóbban és ismerőbben,
                                                                     Tenger-rosszban és csermelynyi jóban,
                                                                     Ahogy vagy és aki vagy.”

“A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még akkor se, ha nincs benne semmi különös. Én én magam vagyok, és ez több annál, mint amit néhányan elmondhatnak magukról.”